üzenet, Tschabának

Csabának, csak úgy eszembe jutott:

Kosztolányi: Boldog, szomorú dal

Van már kenyerem, borom is van,
van gyermekem és feleségem.
Szívem minek is szomorítsam?
Van mindig elég eleségem.
Van kertem, a kertre rogyó fák
suttogva hajolnak utamra,
és benn a dió, mogyoró, mák
terhétől öregbül a kamra.
Van egyszerü, jó takaróm is,
telefonom, úti bőröndöm,
van jó-szivű jót-akaróm is,
s nem kell kegyekért könyörögnöm.
Nem többet az egykori köd-kép,
részegje a ködnek, a könnynek,
ha néha magam köszönök még,
már sokszor előre köszönnek.
Van villanyom, izzik a villany,
tárcám van igaz színezüstből,
tollam, ceruzám vigan illan,
szájamban öreg pipa füstöl.
Fürdő van, üdíteni testem,
langy téa beteg idegeimnek,
ha járok a bús Budapesten,
nem tudnak egész idegennek.
Mit eldalolok, az a bánat
könnyekbe borít nem egy orcát,
és énekes ifjú fiának
vall engem a vén Magyarország.
De néha megállok az éjen,
gyötrődve, halálba hanyatlón,
úgy ásom a kincset a mélyen,
a kincset, a régit, a padlón,
mint lázbeteg, aki föleszmél,
álmát hüvelyezve, zavartan,
kezem kotorászva keresgél,
hogy jaj, valaha mit akartam.
Mert nincs meg a kincs, mire vágytam,
a kincs, amiért porig égtem.
Itthon vagyok itt e világban,
s már nem vagyok otthon az égben.

réges régen woltam itten de hát.... ugye remek sok munkában fuldoklok, már most azon izgulok ennyi sok pénzt, amit keresek mire fogok elkölteni...

ennyit magyarázatként, de kinek nem elég tudja a számom :)

most szeretnék okosat mondani Csabinak de persze erre is képtelen wagyok mégis összeszedem magam. Hát olwasd:

wolt egy egér Natripániában, ahol mindig nagyon meleg wan. két éwe élt, már egyedült járt pisilni is. szüleit eweszítette egy tawaszon amikor a családmennyiséget építették egy magasabb számra. mikor bennük nagy wolt a héw, jött a nagy felhő, a Ború, a retteget szőrfelhő s írdatlan szájáwal elragadta őket. egér arra számított egy éwig, hogy wisszahozza őket, addig nem is pisilt, de egy éw után rájött egyedül kell megbíróznia ezzel.

egér sétára indult a meleg Natripánia poros utcáján, a nap ép csak a horizontot nyaldosta, de már így is szőrtüszőig égette főhősőm. egér nem izzadt soha, úgy hűtötte magát, hogy macskaírtó dalokat énekelt, de csak úgy, hogy őrajta kíwül más ne is hallhassa. igazán nem tudta mi az a macska, de annyira witzes wolt a dal, hogy nagyon szerette énekelni.

az utca porfelhőkbe öltöztetett nagy faoszlopokból és árnyakból állott. félénken sétálgatott csend wolt és nyugodt derű áradt szét 15 dekás testében. messzeségben felsejleni wélt egy nagyobb rendicssziklát. félelmetes gumiléptű árnyak ezt kenyérnek híwják, ő ezt már sokat hallotta tőlük. nekiweselkedett rohant egészen a szikláig. a szikla helyes, egyik oldalán barnított, snájdig, nehéz, wonzó parfűm illatú wolt. megnézegette egér nagyon, többször körbejárta, szaglászta, szaglászta. odalépkedett hozzá, nekisimmantotta wéletlen oldalát a szikla oldalához, majd mintha semmi tudatosság nem lett wolna benne.... csak wissza, wisszanézett. bewehetetlen wárként állt e pompás rendicsszikla. de egér érezte, hogy a wonzalom kölcsönös, mert az a kellemes parfüm már az ő hajszürke szörzetébe is beleköltözött.

egér többször járta körbe rendicssziklát, mire eljutott odáig, hogy meg merte szólítani. érdekes wolt, mert nagyon hangosan kellett rendicsszikláwal beszélni, hisz magasan, nagyon magasan wolt a feje. egér igazán nem is látta, de természetesen le tudta wolna rajzolni, akár wakon is. rendicsszikla mindig wálaszolt. nagyon jól elwoltak, bár egér egy hét után kezdet nem érteni, hogy ez a gyönyörű rendicsszikla miért ugyan azt a macskaírtó dalt énekli, de miwel nem tudta mi az a kánon még tetszett is neki, ez a tusakodás. érdekes, rendicsszikla is ismeri a szöweget. - gondolta magában estéként, amikor rendicssziklától elköszönt, s hazament aludni.

egér az elmúlt napoban egész nap csak állt rendicsszikla mellett és beszélgettek, énekeltek. egér nem értette, hogy a szülei régen miért mondták, hogy a rendicskawicsoknak jó az íze, csak sok wizet kell reájuk inni, de egér most azt sem értette miért kellene ebbe a gyönyörű sziklába harapni.

egér már nem ment haza aludni sem, annyira nagy wolt benne a csodálat, hogy ott hált rendicssziklához bújwa. reszketwe, néha álmában is beszélwe.

reggel lett, wégeért egy gumiléptű rettegett árnycsalád nyaralása. kinyitották az ajtót és az étkező asztal tövében egy leesett kenyérkaréj mellett egy halott kisegeret találtak. az egyik gumiléptű rettegett árny megállt, lehajolt, nem értette, hogy lehet a kánanán asztala melett csontásowányodni, éhenweszni, ... de ezen nem sokat gondolkozott.... hozta a lapátott és a seprűt.

ha wan igazság a Földön, csak az lehet, hogy egy lapáton utazott egér és rendicsszikla egész a kukáig.