hétfői bejegyzés

Érdekes élethelyzetet teremtett p. újra, bár nem ígért semmit, de mondta, lehet, hogy 21.00 h után ráér. Régen találkoztunk, s én vártam. Igen hülye vagyok, vártam egy lehet-re. Régebben is volt ilyen, persze ígéret soha nem hangzott el, csak „lehet”, vagy „talán” és még mindig, mint egy naiv szőke… vártam, hogy megszólaljon a telefon. Persze nem szólalt meg. Tanúbizonyságot tettem persze arról, hogy eleddig biztosan telefonáltam volna, „mi van, akkor ráérsz e” ez most kihagytam. Nocsak, nocsak, csak nem fejlődök. Talán éppen ideje.

Rózsa hívott éjjel 10-kor. Persze dolgoztam, csak húsz perc múlva vettem észre. Visszahívtam, torkomban azzal a gombóccal, hogy jajjjj mit fog mondani. Nem történt semmi, egészen csak annyi, most már az orvosok is lemondtak a mamájáról. A gombóc a torkomban lassan felszívódott. Az a szörnyű, hogy harminc év alatt sem tanultam meg, mit kell nekem mondanom akkor, ha valaki bejelenti valaki halálhírét. Azt nem mondom és nem is mondhatom, hogy „őszinte részvétem” mert én őszintén nem veszek részt abban az érzésben, amikor valaki legszentebb kapcsolatát veszíti el az emberiséggel, aki nem más mint tulajdon szülőanyja. Hú. Remélem én ezt nem élem meg, mert Édesanyám számomra egy olyan gyökér, ha elvágna tőle a sors, abba azonnal beleszáradnék. (gyengébbek kedvéért ez egy metafora)

Újabb hét, újabb lehetőségek. Hát barát’im hajráááá!

:)

Kovács Ákos: Monnd, miért nem írsz soha vidám dalt?

Magas az ég a folyó fölött,
A remény a városból elköltözött.
Fázik az este, hideg a part,
Mondd, miért nem írsz soha vidám dalt?

Miért nem írsz soha vidám dalt?
Mondd, nálad az öröm az meddig tart?
Mindig csak álom-szerelem hajt,
Mondd, miért nem írsz soha vidám dalt?

Vágyból építesz templomot,
Vagy elhagyod, vagy lerombolod.
Búbánat űz, új fájdalom kell,
Múló öröm nem érdekel.

Mondd, miért nem írsz soha vidám dalt?
Mondd, nálad az öröm az meddig tart?
Mindig csak álom-szerelem hajt,
Mondd, miért nem írsz soha vidám dalt?

Míg körbevesz az értetlen zaj,
Nem is szólhat másról a dal.
Számodra más nem létezik,
Ne válaszolj, ha megkérdezik!

Mondd, miért nem írsz soha vidám dalt?
Mondd, nálad az öröm az meddig tart?
Mindig csak álom-szerelem hajt,
Mondd, miért nem írsz soha vidám dalt?