7wége

péntek délután megkezdődőtt MAPEI serwer áthelyezése. megtudtam csütörtön, hogy hétfőn Béci újra műtik. min. két héttel az eszelős szopás így meghosszabodott. HURRRRÁ! lementem pannonhalmára rolandhoz. nem éreztem jól magam, rossz kedwe wolt, s azt hittem, én wagyok a ló nincs jó wagyok én is... ergo, azt hiszem ennek semmi, de semmi értelme nincs.

szomabton reggel hazajöttem, MAPEI-hez beugrottam, persze az épwez. nem wolt ott :( az emberkék maguktól dolgoztak, meg dolgoztak... s lám, lehet nem is kellene épwez. mert megy nélküle is? ... mindegy

egy órás késéssel megérkezett Katalni, s elindultunk 3-an (mongúzzal együtt) Balcsira. Ott balcsin csatlakozott még Karcsi is. így már négyen lettünk, s ettünk remek grillételt amit én sütöttem. ami igazi öröm wala, hogy mongúz igazán boldog wolt szájában az általam előrántott kolbásszal, bár neeeem, is rántott, inkább grillezett wala. na de tényleg, nagy sikerem wolt a tűznél elköwetett gasztronómiai warázslattal. sokat kért mongúz egyek már én is, de nem lehetett a tűzön hagyni a sülő tárgyakat, s persze a könnyem is hullott kicsit, hiszen, jó lett wolna walaki... akinek nem csak legértékesebb barátságból (mongúz) járok a kegyébe... hanem igazi szerelemből, de ilyen nem lenni igyekezett.

lementünk a tengerpartra (csak azértis magyar tenger ez a Plattensee) s ottan Mongúz (mint Jéus a Jordanban) megmártozott, s a papírkutya = Karcsi is köwette. mi katalinnal a parton, mint bálnák a wiharban pihegtünk. wissza hárba, híwtam Bikkfát, de nem wette fel. szomorkodtam, majd hálni tértem, fogmosott állapotban.

ma a gyerek mentek a tengerpartra... s én meg nem. dolgoznom kellett, most is kellene, de nincsen kedwem. mikor hazaértem, láttam, egy heti kaját csomagoltak nekem a lányok. bosszankodtam wolna rajta, de mongúz előre mondta... ne bosszankodjak... most erre mit tehetek... hát őrülök, aham, hosszú ő-wel :)))

jajjjj most ennyi, sok minden wan bennem, de megfogattam, nem írok olyan szomorú blogot, mint anno.