az utolsó 29 éwes gondolat egyike

Ébren töltöm mostanában az éjszaka nagyobb részét, terméketlen perceket halmozok magam mellett, mint galamb alá hulla fura gondolat-szerű végtermék halom… vagy olyasmi. Szenvedek ezzel a rohadt parlagfűvel, ami miatt nem igazán tudok elaludni, mert a el van dugaszolva saját salakom által.

Ma sokat írtam kézzel, szinte az összes faxot kézzel írtam, állítólag jót tesz az agyamnak (ha még van). Estére kellemes zsibbadsággal indultam haza fél hétkor, nagy volt a dugó. Lesett az első őszi eső és a város egy emberként rántotta be a kéziféket. Rájöttem, valószínűleg mindig ennyire dugós a nagyfalú, csupán én később szoktam volt hazafele jönni.

Ma először döbbentem reá arra, hogy 32 nap és harminc éwes leszek. Nem mondom, hogy ez annyira rossz hír nekem, vagy hogy most akkor azt hiszem hogy… innen nekem befellegzett. Eccerűen inkább csak annyi, hogy majd tíz éven át kezdtem úgy, mikor a mondtam, hogy hány tavaszt láttam, hogy huszon…N és most meg majd azt kell mondanom, hogy harminc…N. Jajjj N. baszódj meg… Ripsz!

Nem is értem Attilát, miért harminckét éves korára írta meg a „születésnapomra” c. játékverset, hiszen az nem is kerek… ilyenek…

Tegnap írtam benczének egy SMS-t, mert ezt éreztem:

„reggel jó wolt felébredni és először Téged meglátni :) szép a Lelked, jól érzem magam a társaságodban. Ha wan Isten, akkor egész életemben Téged kerestelek.”

Amit nem írtam bele, nem találjuk egymást, RIPSZ NIMATA!

Most éjjel van lassan, kispálésaboz-ot hallgatok, készülök holnapra, agyam köd lepi. Létezéselmélet tán’ csak az (látod Norbi, használja a nyelvünk az aposztrófot) a formába rendezett rendszertelenség, mely reggel kávét és füstöt szomjaz, majd autóban füstöl kint és bent, szennyezi a környezetét puszta gondolatiságával, lángoszlopos Tudományképviseletként áll a szélben, s kiált, de a fülek mind zártan hallgatják a szél zúgását. Majd este hazamegy bort nyit, végiggondolja a napját, hányszor volt humoros, s hányszor meg nem. Végiggondolja, kinek küldjön SMS-t … nekidől az ablaknak, s az ablak viszont. Szeme könnyes szavai nem találnak fülre a nagy kietlen pusztába. Majd belemosolyog az ablak tükrébe, s saját mosolyával barátkozva issza le magát, mint azok, akik inni szeretnek. Zuhanyzást nyer a forró víz által, majd megtört lelkét furára szabott porhüvelyében felcipeli az ágyba, s ott az alvásról tesz tanúbizonyságot. S ez megy, napról napra… remek ez az élet, ha most újra születnék, remélem a köldökzsinór megfujtana, mielőtt lég nyalná meg méh-mázas testem legkisebb pontját.

Fáj az élet, mert:

- nem szeret, akit szeretek (plútó)

- nem vesz észre, akit kedwelek (bencze)

- nem tart barátjának, barátnőm (mongúz)

- nem ért meg (édesanya)

- nem hisz bennem (kollégáim)

- nem őszinte (bátyám) hozzám

- nem hall meg (Isten, ha van)

mára? Ennyi :)