fárasztó szombat, pihentető vasárnap

Ma reggel 7-kor szólott a Wekker, Kelj fel Lázár, vagy valami ilyesmi hangon. Jajjjj.... alig bírtam kiszedni magam az ágyból, nagyon nagyon maradtam volna.

Szombat délután ügyfelem, a poén kedvéért hívjuk Lacinak, felhívott, hogy nagyon rendben van az üvegmozaik a nappaliban, s rendben, meg ilyenek. Hozta az által még nem látott lámpáit és odaadta a villanyszerelőnek, hogy legyen olyan rendes és szerelje fel őket.

Később én is tetthelyre vetettem magam, hol az éreztem elhagyott az Úr! Az általam megteremtett vonalas, letisztult fém és a meleg szinek okozta hamóniában réz és arany színben csúfolkodó szörnyűségek - de hívhatjuk akár lámpatestnek is - jelentek meg a falon, mennyezeten. Azt hittem belehalok. Gyors kutatásba kezdtem a zsebemben, s gondoltam azonnal - ha lesz találatom, ott a zsebem mélyén - rágyújtok. Megtettem, de a cigaretta, most sem tudott kellően lenyugtatni. Fel sem hívtam Lacit, csak, mint Zrinyi a várából kirohantam a lakásból, lelkemben érezve a fájdalom és elhagyatottság ambivalens együttes szorító érzését.

Hazamentem, a Kedves a másnaposság érzései közepette feküdt otthonában, s erősre sikeredett szubkultúrális kikapcsolódás hasogató fejtájéki ingereit próbálta a párnájába temetni. Én is nagyon fáradt volta, s gondoltam közösségi élményt kovácsolok ebből, így majd 2800 lépés távolságban a Kedvestől én is álomnak akartam hajtani, addigra már barázdáltan elcsigázott fejem.

Nem kapcsoltam hallkra, vagy tán' némára sem a telefonom, mert a fiúk dolgoztak, s ha kérdés van, akkor válasz is kell, ezért hallanom kell, ha keresnek. Elaludtam, de a telefon csergett. Laci volt, ki mondta, hogy mégsem tetszik neki a mozaik, legyen helyette inkább homokfúvott síküveg. Nekem mindegy alapon, mondogattam, hogy BENE, BENE, közben persze a "va fan kúló-k" csak úgy cikáztak körülöttem! :)

Újabb alváskisérlet, Fazék csergett (tudom, hogy csörgött, de így jobban tetszik...) és ő is mondott valamit Laci lakása kapcsán... már nem is emlékszem. Vissza a fejem a párnára és alvás... majdnem, de akkor meg Bencze, hogy távvezéreljem verbálban el neki, hogy a külső vakú, hogyan setup-ol a photoaparáton... stb.

Nem bírtam újra álomba hajolni, inkább tőrőm kerestem, hátha abba dőlve, eljutok egy olyan világba, ahol nem kell működő mobil-telefon mellett aludni-próbálni. Telefonált Kedves, hogy ő most ébren, de a feje szaggat.... s, hogy még nem tudja mi legyen az este. Majd később mondta, hogy ne legyen semmi, mert nagyon rosszul néz ki... s így ne lássam. Én írtam, hogy nem csak akkor tetszik, ha fésűvel rendezett a haja, akkor is ha kócos. Minden formájában ragyog a szeme, ami engem elvakít, s éles látásom helyett vakító szépsége válik dominánsá.

Megittam egy pénteken megkezdett bort. S alvást erőltettem... de nem ment. Forogtam az ágyban, úgy éjfélig. Semmi haszna. Lementem, cigiztem, pihiztem... ittam vizet. ajd fel és TV mellett (naná TV2) elaludtam. Remek egy szombat, nem kívánom senkinek. :)