ifjúság...

ma reggel 11 órányi alwás után és egy Bécsi úti gyorsbejárásom után hallgattam a Petőfiben a délelőtti interaktíw beszédes műsort ahowa egyszercsak betelefonált egy pasi, a téma a drog wala, s azt mondta:

"Legnagyobb kincse ennek a Nemzetnek a fiatalok. S ez a wilág és ez a politika - kormánytól függetelnül - mit kinál? csecsemőnek abortuszt, fiatalnak drogot, idősnek eutanáziát. " ennyit szerettem wolna mondani wakkantotta és lewágta a telefont.

Ezen hosszan elgondolkoztam:) Bár nem hiszek benne, hogy meg kell olyan gyermekeknek születni akiket nem akar senki... meg ilyesmi, de azért akármennyire is waskalapos ez a betelefonáló wan benne walami amin érdemes elgondolkozni. persze sarkos a faszi, hiszen tudjuk jól, fogyasztói társadalmunk lételeme, hogy minél többen, minélt towább szíjjuk a gázt itten a kék-bolygón, mert ugyi, abból wan csak pénz, ha költünk. Az meg rajtunk múlik, hogy ne miattunk lőjék e a rókát, mert az asszonyt rókabunáwal (és itt most nem az ezüstrókaként kitaccsolt bűzös szájon ébresztett, megfordított táplálékútú végtermékre gondoltam) ajándékozza meg.

szerda este prominens wendégeket látott akadémiai szálláshelyem és alkotó műhelyem. Bikkfa (Csaba) és Unafata (Mongúz, az én Sacim) látogattak el szerény hajlékomba. borozás sajtrágás és régimódi történetmesélős beszélgetés űzése céljából. remek kis társaság wolt, sőt két wendégem most találkozott előszőr személyesen egymással. elsőre összecsingett e két parádés elme, mint konnektor és villásdugó illetek egymáshoz a mondatok amiket egymásközött wáltottak nagy halomban :) öröm wolt látni, néha találkoznak még nagy szellemek és öröm wolt hallgatni, ahogy e két pallérozott elme towábbélezet pengéjét egymáson. remek wolt.

én waláh az a sofőr, én miattam késett el egy wonatot másnap röggel Bikkfa, ezt sajnálom s akkor is sajnáltam nagyon, de most még a Donnau hideg. :)))

Szent Iwán éjele wolt az tegnap estén, mikor én ily sokat aludtam:) ügyes wagyok tudom.
De azért rendes leszek és kicsit mesélek erről az ünnepről, kicsit népműwelek, tessék:

Június 24. előestéje volt a szertartásos tűzgyújtás legfontosabb időpontja. A más időpontokban gyújtott ünnepi tüzek népszerűsége nem vetekedhetett a nyári napforduló időpontjában gyújtott tűzzel. A tüzet azért gyújtják - a falun kívül, dombon, temetőben -, hogy a gonosz szellemeket, sárkányokat elűzzék. Ezért a tűzzel csontokat, szemetet égetnek, hogy nagy füstje legyen. ("Mintha az ördögnek akarnának tömjénezni.") A tüzet a lányok át szokták ugrani, ebből jósolnak férjhezmenetelükre vonatkozóan.
A szokás a XVI. században már általánosan ismert volt. Szintén a XVI. század óta ismert ez a szólás: "Hosszú, mint a szentiváni ének." Heltai Gáspár 1570-ben ezt írta: "Hallottam, hogy igen hosszú a Szent Iván éneke, hogy az ördög megkezdvén, el nem végezhette, hanem megfulladott rajta."
A XIX. századtól a magyar proverbiumgyűjtemények a szólást a tűzgyújtást kísérő több részes, igen szép rítusének-sorozatra vonatkoztatták, mely a Nyitra környéki magyarok közt volt ismeretes. Akárcsak a pünkösdölő ének, ez is gazdag mitikus motívumkincset ölel át.
A szentiváni tűzgyújtáshoz sokféle hiedelem fűződött. Bod Péter feljegyzése szerint (1750-es évek) üszögöket vittek a gyermekek, és felszúrták a káposztáskertben, hogy a hernyó a káposztát meg ne egye, vagy a vetések közé, hogy a gabona meg ne üszkösödjék. A tűzugrás alkalmából a tűzbe dobott gyümölcsnek gyógyító erőt tulajdonítottak. Szokás volt mezei virágokból, füvekből koszorút kötni s ezt a ház elejére akasztani, tűzvész ellen.

ma mongúznál lesz CURRY party ... nagyon wárom már, tudom, hogy remek lesz... ízlelőbimbóim már készülnek, de nagyon :)