wisszatekintő

vasárnap este a DMből hazamenet felvettem a Kedvest, átjöttünk hozzám. összedtem magam, ő filmek között válogatott, én sajtot tettem a szatyorba, s zuhanyzásom után átmentünk hozzá.

kis rendrakás után már le is lehetett ülni (na jó persze, legalább Ő még rendet rak, én már nem hiszek benne, hogy érdemes...). elkezdtünk DVD-zni, egymás mellett fekve. jó wolt érezni a másik melegét, hallani a lélegzetét együtt osztozni a filmben fel-felbukkanó poénokon. Előszőr a Kill Bill 2-t, majd a Macskajajjjjjjt néztük. Mindkettő tetszett Neki, aminek kifejezetten örültem, persze az Ő választása volt, de mégis.

megittunk ketten majd ét üveg bort, s hozzá remekül - a kedves által - fűszerezet sajtot ettünk. gurman-harmonya. Eljött a hajnal egy, s ágynak rogyott a két test. hulla fáradtak voltunk, ki miért, tán' előzőkben már ismertettem. kicsit még ölelgettük egymást, majd az alvás felé terelük gondolatainkat. nagyon hideg volt. szinte már összeforrott a testünk olyan közelre öleltük egymást, s ennek ellenére mindketten egyemberként kezdtünk megfagyni. átmentünk a nappaliba, s ott folytattuk, vagy csak akkor kezdtük az alvást. a reggel, mint olajozott sineken sikló gyors - japcsi vonat száguldott el értünk, nem hagyva a pihenésnek elegendő időt. nem fájt a reggel. kedves KV-t főzőtt, remeket. én ittam, s csokoltam egy búcsút neki, s mentem, mert, mint minden reggel, most is már vártak.

napközben nem történt semmi érdekes... egy két ember egy két szava, de olyan funny, hogy erről irogassak. most már itthon vagyok, s várom Benczét, hogy mesélje milyen volt a hétvégéje vidéken. majd én is mesélek neki módjával, hogy milyen jó a kedvessel, de csak módjával, hiszen egyazon TV-nél nyomják napközben.:)

fénybe álltam, hunyorogtam, vakított és égetett, azt hittem rossz ez nekem, pedig csak szenvedtem
most nem kerestem a tüzet, nem néztem a nagy lángot, apró rőzsetűz mellett élek, és ez nagyn jó nekem, s neked is remélem.