senki nem ért semmit...

József Attila: Hazám

Az éjjel hazafelé mentem,
éreztem, bársony nesz inog,
a szellõzködõ, lágy melegben
tapsikolnak a jázminok,

nagy, álmos dzsungel volt a lelkem
s háltak az uccán. Rám csapott,
amibõl eszméltem, nyelvem
származik s táplálkozni fog,

a közösség, amely e részeg
ölbecsaló anyatermészet
férfitársaként él, komor

munkahelyeken káromkodva,
vagy itt töpreng az éj nagy odva
mélyén: a nemzeti nyomor.

(ha érdekel tovább is: http://www.sulinet.hu/tananyag/97102/on/igyjo/setup/portrek/jozsefa/hazam.htm)

Szóval régen írtam ide, de azt hiszem senki nem érezte ennek oly’ nagy hiányát, ahogy én sem :) Wannak percek amikor a szawak annyira tombolnak az agyamban, hogy azonnal le szeretném írni, s vannak hónapok amikor a mély hallgatás az amiben megtalálom a békém.

És megtaláltam? Nem is tudom. Lehet, hogy igen. Persze nem béke az, amit találtam, inkább valaki, vagyis Valaki, aki most még nem tudom mivé válik. Hogy szeretném e, hogy ő legyen a nagy ŐŐŐŐ? Nanááá, persze, ez nem is kérdés, hiszen akkor nem írnék most Róla egy szót sem.

Tegnap vettem új cipőt. Ez a harmincadik lehet…. De mit csináltam volna nagyon megtetszett. Woltam benne kirándulni. Nem jó 5letnek bizonyult, mert fossá törte a lábam. Jajjjj, tiszta vérben úszott az új cipő. A zokninak enyhe vas illata lett. Tehát azért rendben van a vérem vastartalma.

Ma este színház. BERLIN. Bodolay rendezte, kicsit félek milyen lesz:)