30. születésnapomra (avagy megkésve, de nyolc napon belül)

ha ember vagy, oltsd el a lámpám
fejed hajtsd ide, ne feküdj árván
vetítse a gyertya lángja falamra árnyad
táncoljon a fény felett, ha van vágyad

fogd kezem, s csak szemembe nézz
néha láss is engem szemem mögött
mi kezedben fekszik, több, mint egy kéz
néha az erő, néha a simogatás, néha öt
ujj, semmi más ez az egész.

ha ember vagy, keresd bennem magad
fejed hajtsd ide, hallod? dobog itt szavad
ismered ezt a dalt, ami most lelekemből szól
rájöttél, ez a te szavad? nekem tőled sor.

ha szomjas vagy 1 000 € sem sok a vízért
ha magányos vagy a házad sem sok egy szóért
ha éhezed a sült krumpli ízét, magad adod érte
de ha nem leszek, kinek kellesz pont TE?

a NAGY 7

Jajjj most jutott hazafele jövet a városi forgalomban, hogy ez nekem a NAGY HÉT :) ezen a héten veszítem el a lehetőséget és ama erényt, hogy azt mondjam, hogy ich bin húszon… éves. Ez a péntek, a bűvös péntek azt érzem menthetetlenül közeleg, ennek ellenére és annak ellenére, hogy most látványosan agonizálok ezen, nem ráz meg egyátalán, sőt, talán még izgat is, milyen lesz azt mondani én harminc vagyok. Meg különben is, majdnem mindenki lesz egy évig harminc előbb – utóbb.

Azt veszem észre egyre többet nyomom ki napközben a telefonom, egyre kevesebb hívást fogadok, mert az egész napom azzal telik, hogy egyeztetek. Amikor hazajövök, akkor persze elolvasom a céges méleket de jó így leírva, szóval mail-eket, s próbálom a PLAM-omba még besűríteni másnapra a bejegyzéseket. Iszonyatos harc ez az idővel, de azt is tudom, ezzel nem vagyok egyedül.

Ma hívott Bencze, azt mondta, ma nem jön, mert becsajozott. Ennek most tiszta szívből örülök, mert igazán járt már neki, hogy legyen mellette valaki, aki fontos lehet neki. Bízom benne hagyja, hogy az ERŐ vezesse és megállapodik végre valaki mellett. Talán párosan szebb az élet, vagy nem. Ezt majd megnézem és elmesélem nektek, hogy nála ez a közhely hogy működik. :) Különc a lelkem, lehet nem igaz reá a közhely sem. Meglátjuk.

Ma úgy volt P. és Gianni átjönnek a lemezért, amin a fotók vannak, de Gianni elutazása előtti estén valami erő (talán nem ez a gravitáció) az ágyban tartja őket, ergo nem jönnek át. Hát ezt nagyon megértem, hisz hetekig csak MSN-en látják egymást, ami max. vizuális élmény, de semmi több, no de nem is kevesebb.

Arra gondoltam, írok majd egy verset születésnapomra… ez még nem tuti, de még az is lehet tényleg megírom. Ha igen, publikálom :)

hmmm...

Na már megint nem írtam régen. Pedig lett volna mit, biztos :) de valahogy nem vitt reá a lélek. Nem akartam nyavalyogni sem, meg drámát sem akartam írni. Milyen hülye az ember, pont azt érem, ha kiírom magamból, az jót tesz nekem, persze csak akkor (abban a pillanatban), másnap aztán meg csörög a telefon, hogy „jajjj te szegény” stb. ez így nem jó :(

Földből s porból, s porrá. Rózsa mamája, nyugodjék Békében!

Ma nem volt különös napom, tegnap Zoliéknál borozgattam (módjával), majd ott is aludtam, reggel hazatekertem, majd Zolit felvettem s elvittem dolgozni, én meg kimentem a budaörsi építkezésre, ahol dr. m. a. és a kollégám felváltva feszegette türelmem így is pengő húrját. Rá kellett jönnöm, kollégám egyszerűen egy here, egy nyugdíjas biztonsági őr (portás) szerű jelenség ott a Végen, aki úgy nézi, hogy történnek az események, de sem a Céget, sem a szakmát nem képviseli egyetlen tekintette sem. Persze valamiért, hogy létezését ott a Végen maga előtt hitelessé tegye, mindenkit „picsán” akar rúgni, miután mutató ujjam céljában megtalálja tekintete azt a bakit, amit az ő jelenlétében követtek el.

Átmentem szüleimhez ott ebéd (ízlett) majd alvás a fotelben, majd végignéztem az F1 utolsó hét, s rendkívül izgalmas végét. Majd autóba ültem, s hazajöttem. János adott egy filmet, megnéztem. RAP REVŰ ROMEO. Háááát, nekem nem a kedvenc filmem, az ízlésemhez képest nagyon el van rajzolva.

Most blogot írok, s várom, hogy csörrenjen meg a telefon, hisz’ bátyám ma jött haza Rómából, de még nem volt képes rám csörreni, hogy hello élek, vagy ilyen – olyan volt. S naná sok másik telefont is várok… csak hát… nem csörög. Nem baj, pihenek :)

hmmm...

Na már megint nem írtam régen. Pedig lett volna mit, biztos :) de valahogy nem vitt reá a lélek. Nem akartam nyavalyogni sem, meg drámát sem akartam írni. Milyen hülye az ember, pont azt érem, ha kiírom magamból, az jót tesz nekem, persze csak akkor (abban a pillanatban), másnap aztán meg csörög a telefon, hogy „jajjj te szegény” stb. ez így nem jó :(

Földből s porból, s porrá. Rózsa mamája, nyugodjék Békében!

Ma nem volt különös napom, tegnap Zoliéknál borozgattam (módjával), majd ott is aludtam, reggel hazatekertem, majd Zolit felvettem s elvittem dolgozni, én meg kimentem a budaörsi építkezésre, ahol dr. m. a. és a kollégám felváltva feszegette türelmem így is pengő húrját. Rá kellett jönnöm, kollégám egyszerűen egy here, egy nyugdíjas biztonsági őr (portás) szerű jelenség ott a Végen, aki úgy nézi, hogy történnek az események, de sem a Céget, sem a szakmát nem képviseli egyetlen tekintette sem. Persze valamiért, hogy létezését ott a Végen maga előtt hitelessé tegye, mindenkit „picsán” akar rúgni, miután mutató ujjam céljában megtalálja tekintete azt a bakit, amit az ő jelenlétében követtek el.

Átmentem szüleimhez ott ebéd (ízlett) majd alvás a fotelben, majd végignéztem az F1 utolsó hét, s rendkívül izgalmas végét. Majd autóba ültem, s hazajöttem. János adott egy filmet, megnéztem. RAP REVŰ ROMEO. Háááát, nekem nem a kedvenc filmem, az ízlésemhez képest nagyon el van rajzolva.

Most blogot írok, s várom, hogy csörrenjen meg a telefon, hisz’ bátyám ma jött haza Rómából, de még nem volt képes rám csörreni, hogy hello élek, vagy ilyen – olyan volt. S naná sok másik telefont is várok… csak hát… nem csörög. Nem baj, pihenek :)