hmmm...

Na már megint nem írtam régen. Pedig lett volna mit, biztos :) de valahogy nem vitt reá a lélek. Nem akartam nyavalyogni sem, meg drámát sem akartam írni. Milyen hülye az ember, pont azt érem, ha kiírom magamból, az jót tesz nekem, persze csak akkor (abban a pillanatban), másnap aztán meg csörög a telefon, hogy „jajjj te szegény” stb. ez így nem jó :(

Földből s porból, s porrá. Rózsa mamája, nyugodjék Békében!

Ma nem volt különös napom, tegnap Zoliéknál borozgattam (módjával), majd ott is aludtam, reggel hazatekertem, majd Zolit felvettem s elvittem dolgozni, én meg kimentem a budaörsi építkezésre, ahol dr. m. a. és a kollégám felváltva feszegette türelmem így is pengő húrját. Rá kellett jönnöm, kollégám egyszerűen egy here, egy nyugdíjas biztonsági őr (portás) szerű jelenség ott a Végen, aki úgy nézi, hogy történnek az események, de sem a Céget, sem a szakmát nem képviseli egyetlen tekintette sem. Persze valamiért, hogy létezését ott a Végen maga előtt hitelessé tegye, mindenkit „picsán” akar rúgni, miután mutató ujjam céljában megtalálja tekintete azt a bakit, amit az ő jelenlétében követtek el.

Átmentem szüleimhez ott ebéd (ízlett) majd alvás a fotelben, majd végignéztem az F1 utolsó hét, s rendkívül izgalmas végét. Majd autóba ültem, s hazajöttem. János adott egy filmet, megnéztem. RAP REVŰ ROMEO. Háááát, nekem nem a kedvenc filmem, az ízlésemhez képest nagyon el van rajzolva.

Most blogot írok, s várom, hogy csörrenjen meg a telefon, hisz’ bátyám ma jött haza Rómából, de még nem volt képes rám csörreni, hogy hello élek, vagy ilyen – olyan volt. S naná sok másik telefont is várok… csak hát… nem csörög. Nem baj, pihenek :)