reményteljes fohász

Este elolvastam tegnap Gerevich új vereses kötetét (FÉRFIAK), találtam benne 4-5 jó verset, nem mondom, hogy a többi rossz, de volt benne némi zavar, illetve számomra zavaró igénytelenség, de ez csak az én véleményem, remélem másoknak jobban fog tetszeni az összes vers.

Tegnapi bejegyzésemet átjárta a Hungaria Extra Dry, melyet nagyon szeretek, de lehet nem volt bölcs döntés este egymagamban ebből egy egész üveggel fogyasztani, hiszen egész nap semmit nem ettem.

Mai délelőttöm magamnak szervezett egyeztetésekkel telt, haladtam temérdek buta dolgomban. Déltől kooperálgattam itt is ott is… 18 óra után végeztem. Persze a kocsiból azonnal felhívtam Szabolcsot, aki sajnálttal telt, de mégsem hiteles hangon osztotta meg velem azt a számomra szomorú tényt, hogy ma 19-22 óra között programja van. Hm!! Én is egy program birtokosa voltam Nála, mára:) de a másik program fontosabbnak bizonyult. Azt ígérte fel fog hívni utána, hogy még ma találkozzunk. Tudom, hogy nem fog felhívni, azt is tudom pénteken 5 napra elutazik. Reménykedek e még benne? Azt hiszem nem!

Mint labdatalálat ért cimbalom

Úgy zajong bennem eladott Lelkem

El kell, hogy vesszem fejem?

Hasít bennem a fájdalom egy darab szalonnát,

majd agyam parazsán süti ki azt.

Elmennek mellettem tettekre száműzött gondolatok

Én csak állok, vagy ülök itten, itthon,

S csak égetem számban a fehér rudat

Öleli ajkam bársonya a halál útját: büdös az.

Már csak a remény sem pislákol bennem

Szertefoszlott vad-sárga színben a várakozás zöldje

Ciánt termel az összes könnyem, melyben ülök

S, ha van egy csöpp esély, rögtön belemenekülök!